A mesélés fontossága magzati korban

A mesélélést nem lehet elég korán kezdeni. A világ számos pontján magától értetődik, hogy a fogantatás pillanatától mesélnek a szülők a hozzájuk érkező léleknek, nálunk azonban kevéssé elterjedt ez a szokás.
A mesélés és az olvasás minden életkorban jótékony hatással bír a gyermek fejlődésére, mind lélektani szempontból, mindpedig például a beszédindulást, a beszédfejlődését, a szókincsét és a hallott és olvasott szöveg megértését illetően, ami a tanulmányai során (is) elengedhetetlen. Olvasó gyermekből gondolkodó felnőtt válik.-tartja a mondás. És ez így is van! 

A magzati korban kezdődő olvasásnak rengeteg előnye van. A beszéd és a zene feldolgozása az agyban igen hasonló módon történik. 
*Hogy Kodály Zoltánt idézzem, egy párizsi konferencián feltett kérdésre, hogy mikor kell a gyermek zenei nevelését elkezdeni, így válaszolt: „A gyermek születése előtt kilenc hónappal.”- később kiegészítette (és milyen jól tette):  „az anya születése előtt kilenc hónappal kell kezdeni.”(Kodály, 1964) 

Így van ez az olvasás szemszögéből is. Hogy mikor kell elkezdeni az olvasóvá nevelést? Minimum a gyermek születése előtt kilenc hónappal! Gyakran szoktam ismételgetni, hogy a meseolvasás olyan magától értetődő szülői gyakorlat kellene hogy legyen, mint az éhség és a szomjúság kielégítése, mert a mese a gyermeknek éppolyan alapszükséglet. Szülőként nem csupán a testet kell táplálnunk és a testi egészségét óvnunk a gyermeknek, hanem a lelki egészségre is éppolyan gondossággal kell ügyelnünk, ebben pedig a fő támaszunk a mese és a könyvek! 

Így történhet az is, hogy azokból a gyermekekből, akiknek a lehető legkorábban kezdenek el olvasni, lelkileg sokkal kiegyensúlyozottabb gyermekek válnak. Kevesebb köztük a depressziós és önértékelési zavarokkal küzdő felnőtt. Hogy ez miért van így? Többek között azért, mert a mesélés a szülő-gyermek kapcsolatra is pozitívan hat, ami a lélek stabilitásának egyik alappillére. 

A magzatot a fogantatása pillanatától kezdve rengeteg információ éri. A várandósság nyolcadik hetétől fokozott agyi aktivitást mutat egyes hangokat hallva, és mivel ezen a téren (is) folyamatosan fejlődik, a terhesség 24. hete körül a külvilág hangjaira különbözőképpen reagál az anyaméhben. Elfordítja a fejét, magas hangokat hallva erőteljesebb mozgásba kezd, stb.*
Érdemes tehát a babavárás korai szakaszában (én mindig már a fogantatás pillanatát célzom meg) elkezdeni hozzá beszélni, beszerezni néhány verses-mesés könyvet, melyek ritmusossága olvasás közben is érzékelhető lehet számára. Az olvasóvá nevelés tehát magzati korban is kezdődhet. 

Beszélni hozzá, vagy olvasni neki?

Nos, mindkettőnek megvan a maga előnye, így azt mondom, mindkettőt! Az anyaméhben növekedő gyermekünk fejlődése szempontjából nagyon hasznos, ha különböző és számára intenzív, de nem kellemetlen hangélmények érik. Ebben segít a mondókázás, verselés, mesélés. A "mesehangunk" ha számunkra alig érzékelhető is, más dallamossággal bír, mint a szimpla beszédhang, a mondókák ritmusossága, pattogós, dallamos mivolta fokozottabb élményt jelent, így van ez a versekkel, verses mesékkel is. 
A magzati korban kezdődő olvasásnak persze más az értelme, mint  kisgyermekkorban. Egyfelől segít a kognitív és agyi fejlődést tekintve, másfelől pedig segíti például az anya- magzat kötődést, segít egymásra hangolódni. Ez akár szülés során is nagy támaszunk lehet. A születés pillanata után pedig rögtön el lehet kezdeni az anyaméhben hallott mondókák, mesék mesélését, ez nagyban segíti lelkileg az újszülöttet ebben az új és számára rémisztő világban.Gondoljunk bele, hogy a hozzá beszélő családtagok hangja az elsődleges támpont számára a születése után, így érdemes az édesapákat is aktív résztvevőjévé tenni a mesélésnek. A szőrkontaktus során is mondókázhat/mesélhet neki édesapa, ez is nagyon sokat segít. A születés a baba számára egy trauma, ezt ne felejtsük el! Így ezzel az "aprósággal" segíthetjük őt a magzati korban elkezdett meséléssel felkészülni életének erre az első és hatalmas küzdelmére. Mégsem olyan apróság, ugye?

Ajánlom a mesekönyveimet szeretettel nektek! 

*Egyes információk forrása: (Árvayné, 2012.)A zenei nevelés transzferhatásai csecsemő- és kisgyermekkorban