16 évesen lettem anya, de egy percig sem bánom!

2021. 07. 13. 13:37:06

Ebben a bejegyzésben Adri anyává válásának történetét ismerhetitek meg. Adri mindössze 16 éves volt, amikor szembesült a két csíkkal az iskola vécéjében. Megtartotta a babát, dacára annak, hogy korából adódóan is rengeteg támadás érte az érkező kis élet miatt. Adri azonban nem bánja, hogy így alakult, neki ez volt a helyes döntés.
Hogy miért? Lássuk:

Meséld el röviden a történeteteket! Mennyi ideje voltatok együtt, hogy történt a felismerés, hogyan mondtad el a párodnak és hogyan reagált a hírre?

Nem volt egyszerű a mi helyzetünk, ugyanis a párommal mi akkor épp, hogy csak fel éve voltunk együtt, amikor kiderült hogy érkezik a kicsi. Nagyon sok negatívat kaptunk még a kicsi előtt is, a köztünk lévő nagy korkülönbség miatt, ami mondjuk minket abszolút hidegen hagyott. ️Konkrétan emlékszem arra hogy 2017.10.17-dike volt. Reggel nagyon rossz idő volt, a kedvem sem volt a legjobb. Suliban volt egy nagyon jó fiú barátom, akivel mai napig tartom a kapcsolatot és neki mondtam is, hogy rossz a kedvem, nincs kedvem itt lenni és, hogy amúgy is olyan fura érzésem van, de még nem tudom hogy mi. Mondtam neki, hogy veszek egy tesztet, biztos ami biztos.

A teszt nagyon pozitív lett...

Összeszorult a torkom... Zokogtam és nem tudtam eldönteni hogy örömömben vagy pedig azért, mert bánkódom hogy ilyen fiatalon történt. Hiszen még előttem áll az élet. Hívtam a páromat, aki akkor  éjszakás volt, így délután egykor még aludt. Sokadjára vette fel. Közöltem vele hogy négyen vagyunk, ő, én és a 2 csík a teszten. Aznap kávé nélkül kelt fel...

Nem akarta elhinni. Elküldtem neki a képet a tesztről.. Nem győzött bocsánatot kérni, bár mondtam neki hogy nem kell, mert minden dologhoz két ember kell, inkább azt beszéljük meg hogyan tovább.

Meg kértem arra is hogy amíg mi nem beszéltünk addig ne szóljon anyukámnak. Azt ígérte, hogy nem szól...

Elindult értem a suliba. Amikor leparkolt az autó láttam, hogy kiszállt anyukám...

Hát ott majdnem szívinfarktust kaptam... Nem tudtam eldönteni hogy örüljek neki vagy sem..

Anyukám megölelt és annyit mondott, hogy itt van mellettem, bármi is legyen...

A kép illusztráció

Mit éreztél pontosan, amikor megláttad a két csíkot? 

Elkezdtem sírni, és mai napig nem tudom hogy örömben vagy inkább bánatomban... Nagyon sokkolt a hír... Alig tudtam feldolgozni.  Igazából ordítanom kellett volna, hiszen még csak 16 éves voltam.

Életem egyik legszebb és egyben legfélelmetesebb napja ... Folyamatosan kérdések kavarogtak a fejemben: Hogyan? Miből? Készen állok rá? Meg tudom majd csinálni? Lesz elég türelmem?... És még számtalan ehhez hasonló kérdés. És bár nem vagyok rá büszke, de az abortusz is megfordult a fejemben, annyira sokkolt a dolog... Tényleg nem tudtam mit csináljak, hogy mi lenne a helyes döntés?

Mi járt a fejedben/fejetekben, amikor úgy döntöttetek, hogy megtartjátok a babát? Mi volt az az indok, amiért magabiztosan kijelentettétek, hogy veletek marad ez a kis élet?

A párom már nagyon régóta akart gyereket, ő már  abban a korban van/volt, hogy szeretett volna más apuka lenni, tehát ő nagyon örült annak, hogy terhes vagyok. Bennem hihetetlenül vegyesek voltak az érzelmek. Végül aztán sok minden állt amellett, hogy  úgy döntöttünk, maradjon velünk a kicsi. Egyrészt nagyon féltem attól, hogy mi van akkor, ha az abortusz után nem lehet gyerekem? Másrészt úgy voltam vele, hogy van egy támogató családom és a párom is teljes mellszélességgel mellettem volt. Éreztem, hogy jó helyen lesz a kicsi. Bár féltem meghozni a döntést.

A kép illusztráció

Hogyan mondtad el a szüleidnek, hogy babát vársz?

Igazából a párom mondta el anyukámnak hogy terhes vagyok, én nem szerettem volna mindaddig elmondani nekik amíg mi a párommal ezt nem beszéltük át, de a párom úgy látta helyesnek ha azonnal szól anyukámnak. Apukámnak pedig igazából nem is kellett el mondani mert haza felé tartottunk amikor anyu írt neki egy SMS-t hogy majd otthon beszélni szeretne vele. Apukám erre csak annyit válaszolt, idézem: „Na mi van? Csak nem nagymama leszel?” 

Mit szóltak a hírhez?

Szerintem bennük is vegyes érzelmek voltak. Anyukám tudta, hogy milyen fiatalon teherbe esni, hiszen anno ő is 16 évesen esett teherbe és 17 évesen lett anyuka. Át tudta érezni, amin keresztül megyek. Mellettem volt, éreztem hogy számíthatok rá. Igazából apukámat sokkolta a hír. Nagyon sokáig nem tudta feldolgozni, hogy a kicsi lánya terhes...

Hogyan fogadták az osztályban, iskolában a hírt? Milyen reakciókkal találkoztál?

Mivel én Angliában tanultam, rengeteg különböző származású emberrel jártam egy osztályba. Volt, aki nem győzött gratulálni és volt, aki megvetően nézett rám... 9 hetes terhes voltam, amikor a tanároknak szóltam, hogy értsék, miért szaladok ki a mosdóba egy órán belül többször is. A tanárok nagyon segítőkészek voltak, figyeltek rám, mindig kérdezték, hogy hogy vagyok és miben tudnak segíteni? Egy idő után már az osztálytársaim is megbékéltek azzal, hogy állapotos vagyok és nagyon aranyosak voltak. Emlékszem, volt olyan, hogy látták, hogy rosszul vagyok és hoztak nekem hányinger csillapító gyógyszert, illetve hideg vizet. Iskolában kísértek mindenhová, hogy nehogy bajom legyen, ne lökjenek fel.

Mennyire érezted a támogatást a közvetlen környezetedtől?

A családom és a párom mellettem állt, és ez nekem bőven elég volt. A legjobb barátnőm aki Magyarországon él, ő is mellettem volt. Rengeteget beszéltünk. Tudtam hogy ezekre az emberekre számíthatok. 

Milyen negatív hangvételű kritikát fogalmazott meg a környezeted a helyzeteddel kapcsolatban? Volt, amelyik annak ellenére, hogy tudtad, nem kell vele foglalkozni, mégis szíven ütött?

Hááát... Akadt... Sajnos több, mint amire számítottam... Gyerek fejjel gyereket? Minek nekem a gyerek, amikor még a szorzótáblát is csak most tanultam meg?! Nagyon sok eszem van, hogy elszúrom az életemet azzal, hogy anyuka leszek... És még számtalan ennél csúnyább és hasonló megjegyzést kaptam..  igazából mindegyik egytől egyig szíven ütött... Nagyon sokáig magamra vettem, de egy idő után megtanultam őket el engedni.

A kép illusztráció

Megfordult-e mások véleménye miatt a fejedben hogy rossz ötlet megtartani a babát?

Nem nagyon alapoztam mások véleményére ... Meghallgattam őket, de csak ennyi. Aztán én eldöntöttem, hogy megfogadjam-e a tanácsot, amit kaptam tőlük vagy sem. Voltak páran, akik megpróbáltak lebeszélni arról, hogy megtartsam a gyermekem, de nem hatott meg egyikőjük sem... nehéz volt a döntést meghozni de kiálltam mellette a végsőkig. Így éreztem jónak.

Folytattad-e a tanulmányaidat? Ha nem, akkor tervben van-e, hogy tanulsz még?

Azt a tanévet lezártam amikor terhes lettem. Félidős terhes voltam, amikor levizsgáztam. Angolt, matekot és informatikát tanultam. De tervezem még, hogy visszamenjek tanulni. Jövő szeptemberben kezdeném újra, ha minden összejön, de akkor nem úgy mennék iskolába mint gyerek előtt, hogy hétfőtől péntekig, hanem csak hétfőn és kedden mennék iskolába este 6-8ig. Sajnos a gyermekfelügyelet miatt csak így oldható meg. 

Mit gondolsz, hogyan tudnál közelebb kerülni a céljaid eléréséhez  fiatal anyaként?

Elsősorban rengeteg tanulással, ami gyerek mellett ugyan nehéz, de nem lehetetlen. Szeretnék elsősorban angol vizsgát tenni és utána szakmát tanulni. Szerencsére a párom és a családom támogatnak és mellettem vannak, így megoldható minden.

Milyen nehézségekkel találod magad szemben, fiatal anyaként?

Hát, szerintem hasonló nehézségekkel néztem szembe én is, akárcsak más anyukák. Nem alvások, hasfájás. Szülés utáni depresszió... És még sorolhatnám. A legnehezebb talán az volt, hogy a baráti kör nagyon megkopott. Akikről azt hittem, hogy a barátaim, azok szépen eltűntek a terhesség ideje alatt, a szülés után pedig még inkább. Egy kezemen meg tudom számolni, hány barátom maradt mellettem... Ugyanakkor bevallom őszintén, néha nagyon nehéz és rossz abba belegondolni hogy más velem egy korú bulizik, éli a kis életét, én pedig nagyon ritkán tudok gyerek nélkül kimozdulni. Néha bennem van az érzés, hogy "de jó lenne most egy jó nagyot bulizni a haverokkal". De egy pillanat alatt elszáll ez az érzés, hiszen a kisfiam sokkal fontosabb, mint egy két görbe este. Ettől függetlenül néha azért jól esik ki kapcsolni, bár ezzel szerintem minden anyuka így van, legyen akárhány éves.

Ha másképp alakul és nem estél volna teherbe, mit gondolsz, hogyan alakult volna az életed? Gondolsz ilyesmire néha?

Gondolkoztam már ezen nem is egyszer... Egy biztos... Nagyon furcsa lenne, hogy nincs ennyi játék szanaszét, és lehet hogy unalmasabb is lenne (sőt biztos) a gyerek nélkül... ????????valószínűleg nem kellett volna szüneteltetni az iskolát és hamarabb be tudnám fejezni, mint gyerek mellett. Többet tudnánk pihenni, gyakrabban ki tudnánk mozdulni a párommal kettesben, és több pénz maradna a számlánkon... De örülök, hogy így alakult az életem és örülök neki, hogy itt van mellettünk ez a kisfiú.

Ha valamit üzennél azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, mint te, akkor mi lenne az?

Az hogy ne foglalkozzanak a negatív megjegyzésekkel és ezek miatt ne befolyásolják a döntésüket! Nagyon nehéz fiatal anyukaként ügyeket intézni, a házimunkát elvégezni plusz a gyerekre is ugyan úgy időt szánni , de egyben a legszebb dolog is. Nagyon sok mindent együtt tud egy fiatal anyuka felfedezni a gyerekével ... És ez szerintem egy felbecsülhetetlen értékű dolog. Én élvezem, hogy fiatal  anyuka vagyok, hogy van energiám, bár van, amikor én is elfáradok és ülök mint, egy kókadt virág ????????. De semmi pénzért nem cserélnek más emberekkel! Vannak akadályok, de azok lennének akkor is ha 20 vagy 30 évesen lettem volna anyuka. Szerintem klassz dolog fiatalon anyukának lenni, persze sokan nem így gondolják.

És a legfontosabb amit üzennék:

SEMMIT NEM VESZTETT EGY ANYUKA AZÉRT MERT FIATALON LETT ÉDESANYA!! 

Csatlakozz hozzám Facebookon! 
És Instagramon is!