24... Egy anya egy napja...

Anyaként az élet  versenyfutás az idővel. Illetve nem is versenyfutás, sokkal inkább szélmalomharc.
Amikor a második gyermekem született, az egyik gyermektelen ismerősöm megjegezte, hogy de jó nekem, hiszen itthon azt csinálok, amit akarok. Nincs főnököm, és igazából csak a gyerekkel kell foglalkozni, az meg inkább kellemes időtöltés... Fogalma sem volt, hogy mekkora butaságot mondott ezzel, de csak mosolyogva annyit mondtam, hogy: Hát igen... nekem csak a gyerekem a főnököm...

Nem értette, szerintem a mai napig sem érti, hogy mire mondtam, ő a karrierjének él. Ki tudja miért...

Kávé előtt.... 

A lényeg azonban, hogy az emberek nagy részének fogalma sincsen arról, hogy egy Anya (legyen az hagyományos értelemben véve dolgozó vagy otthon lévő) a belét is kidolgozza egy nap, és közben minden, szinte percre pontosan időhöz van kötve.

Ha csúszik az időbeosztás, akkor valaki mindig megszívja...általában az anya. Hányszor, de hányszor láttam Anyák napjáról a munka és a főnök miatt lemaradó anyákat, akiknek a gyerekei könnyes szemekkel keresték az édesanyjukat a sorok között. Anya késett... és aztán a felszabadult, boldog tekintetet, amikor épp beesett az ajtón a végére. Mégis eljött...

Iszonyúan szomorú ez... egyáltalán nem család vagy gyermekbarát hozzáállás. Minden anyának és gyermeknek kijár az Anyák napja. Hiszen ez kettőjük legnagyobb ünnepe.
De visszatérve rám: Elmondom egy napom. Meg fogtok lepődni, ugyanolyan, mint a tietek, azt hiszem, ezzel nem árulok el nagy titkot...Hozzáteszem, hogy semmi segítségem nincs, mivel a nagypapák rég elmentek már, a nagymamák közül pedig az egyik 300km-re lakik, a másik évekkel ezelőtt agyvérzést kapott, így nem terhelném őt semmivel inkább...

-Reggel fél hat és hat között ébredek (jobb esetben, mert van, hogy négykor már ébren vagyok).

-Negyed hétkor keltem a gyerekeket. Reggelit készítek, felöltöztetem őket (Apa be tud segíteni alkalmanként, de inkább hagyom, hadd készüljön ő is, mert ő viszi reggel őket többnyire suliba/oviba, nehogy megcsússzon 5 perccel az indulás, mert akkor később ér be a munkahelyére, ahova egyébként 1,5 órát utazik oda, ugyanennyit vissza.)
-Leültetek mindenkit reggelizni. Közben előkészítem az aznapi dolgokat, amiket vinni kell, Apának reggelit és ebédet is(Nem elvárás, de szeretem annyira, hogy ezzel segítem őt.), az iskolának egy kis uzsonnát, hogy ha nem lenne elég a vajas kenyér 3 szelet csípős retekkel, akkor legyen valami pluszban.

A Home Office sem egyszerűbb...sőt...

-A kicsit közben etetni kell, mert úgy döntött, hogy nem hajlandó magától enni, kiderül, hogy lyukas a nadrág, arra foltot vasalok, hogy legalább délutánig kitartson, és mindeközben még az alvó plüsst is meg kell keresnem, amit égen-földön nem találunk persze pont indulás előtt 3 perccel.

-Végre mindenki elindult. Bepakolom a mosatlan edényeket a mosogatógépbe, ezzel nyerek egy kis időt, nagy segítség ez nagycsaládoséknál. Ezután jön a ruhák bepakolása a mosógépbe, mert 5 ember minden nap legalább egy adag (5 kg) ruhát elhasznál. (Így belegondolva...jesszus...)

-Felporszívózok, felmosom a padlót, összeszedem kicsit a lakást, ez nem nagytakarítás, csak az a fajta minimális rend, amikor nem lépsz legóba minden lépésnél.

-Végeztem a házimunka minimális részével, tízórai idő. Újra a konyhában vagyok, megmosom, felvágom a gyümölcsöket, egy kis kölesgolyót is készítek oda vagy kekszet.
(Nem tudom feltűnt-e, hogy 10 óra van és még nem volt a napomban, hogy érdemben foglalkozni tudtam volna a gyerekemmel, aki itthon van... mondjuk olvasni vagy játszani, pedig reggel negyed hét óta fenn vagyunk.) Ott kell ülnöm mellette és minden falatot beleszurkolni, mert elkezd finnyáskodni, miért ilyen a banán, miért olyan az alma és válogat. Megeszi (fél 11 majdnem, de sikerül...) Hoppá! Fél 11?

-Fél 11... El kell kezdenem főzni, mert fél 12-kor már éhes lesz! Ha kések, akkor nem fog enni,, mert túl fáradt lesz, igyekeznem kell. A halrudacska és a rizs a mentő ötlet, többre nincsen időm, egy picike levest még készítek, de abból szinte soha nem eszik, kivéve, ha brokkoli is van benne.

-Üzenetet kapok...szám szerint ötöt. Beérkeznek az első megrendelések Apák/Anyák napjára. Míg sül a halrudacska és fő a rizs, elkészítek egyet vagy kettőt, hogy ezzel is haladjak. Kiküldöm őket, oda is égetem az első adag halrudacskát... sebaj..van belőle bőven...talán a következőt nem égetem oda.

-Fél 12(pontban) ebéd... Leülök a kicsivel enni. Beszélgetünk, mondókázunk evés közben, így könnyebben csúszik a dolog, nincs időnk, hamarosan álmos lesz és akkor befejezi az evést.

-12 óra 5 perc. (Pontban) Bejelenti, hogy álmos. Végeztünk is az evéssel nagyjából, megyünk aludni. Mesélek, éneklek, kb. fél óra múlva elalszik.

-Fél 1. Végre összeszedem magam az ágyból és leülök dolgozni... Hoppá! Kimostam! Akkor előbb kiterítek. Közben kapok még két üzenetet, amire válaszolnom kellene. Nem tudok.  Majd később...

Kiterítem a ruhát.

-Háromnegyed 1. Leülök dolgozni. Megcsinálok egy rendelést, felsír a kicsi, rohannom kell fel az emeletre, megvigasztalom.

-Negyed kettő. Leülök dolgozni ismét. Eltelik 15 perc, épp végzek még egy rendeléssel,A mosogatógép is sípol. Erre a manó megint felkel, sír...ismét emelet, ismét vigasztalás.

-Háromnegyed 2. Francba... Még illusztrálnom is kellene, hogy elkészüljön a könyvem és még verset is kellene írnom, mert van egy tök jó ötletem...ahhoz már nem lesz időm rajzolni, elkészítem a maradék megrendeléseket és vége...felkelt a kicsi. Épp, amikor az utolsót készítettem. Lehozom. Ül az öleben, úgy fejezem be.

-Fél három. Még mindig egymásba vagyunk gabalyodva, nem tudok csinálni semmit, ha elmozdulok mellőle, akkor sír... hát jó, akkor pihenjünk kicsit.
-Háromnegyed három... el kell készülnünk lassan, 15:16 perckor indulok a gyerekekért kocsival, hogy legen parkolóhelyem, inkább várakozunk és sétálgatunk még egy kicsit ott, de a hegymenetet és a 2,3 km-re lévő iskolát és ovit nem vállalom be gyalog. (Az utolsó két hétben muszáj volt, mert elromlott a kocsink, napi úgy 5 km-t gyalogoltam. )

-15:22  percre ott is vagyok kb. 15:30, bemegyünk a középső lányomért az oviba.

-15:45 mire kijövünk, ha nem jön közbe semmi... átmegyünk a mellette lévő suliba. Várakozunk egy kicsit, jön a nagy. 16:05-kor.

16:20 körül van, mire hazaérünk, a kicsi egyébként menet közben uzsonnázott. Mindenki ismét éhes, mihelyst belép az ajtón, kiosztok tehát 3 adag ételt, nyilván ezt el kell készíteni.

 

Kb. így nézünk ki, csak három gyerek van körülöttem...

 -17 óra. Válaszolnom kell néhány e-mailre, üzenetre,  kicsit foglalkoznom kell a munkámmal is, megírom a verset, a gyerekek játszanak, kicsit illusztrálok is, hogy haladjak.

-6 óra, vacsorázom, tudom, hogy később nem fogok tudni...mire észbe kapok fél 7.

-Fél 7: Fürdetés. Már nem fürödnek együtt, mert nem akarnak, ezért van, aki zuhanyzik lenn, van aki pedig fürdik fenn. Két fürdőszoba előnye hogy egyszerre is megy a kettő, hátránya, hogy nekem kell rohangálni beállítani a vizet. Lehetne ezt szépen sorjában is, de akkor megduplázódna az idő, elcsúszna a vacsora, elcsúszna az alvás és akkor másnap reggel negyed hétkor nem tudnánk felkelni, késne a férjem a munkahelyéről, később lenne minden, így ezt nem engedhetem meg. Inkább rohangálok, mert a férjem még nem ért haza, pedig már lassan fél 8.

-Fél 8. Vacsora. A férjem is hazaér, rövid üdvrivalgás után leültetem enni, hogy legalább étkezzen a szerencsétlen, látom, hogy nagyon fáradt, vörösek  a szemei és karikásak. Felküldöm fürödni... itt már nincs mit csinálni, míg vacsoráznak a gyerekek legalább ő haladjon az ágy felé...

Mindenki megvacsorázott. Apának szólok, hogy felküldöm őket, olvasson mesét, vagy foglalja le őket míg én lezuhanyzom és elpakolom a vacsora maradékait.

-Fél 9. Felrohanok. Olvasok(mert nekem is kell, akkor is, ha Apa ezt megtette), de a nagy már lekéste, bealudt míg zuhanyoztam. A két kicsi még pörög egy picit, lenyugtatom őket, mese közben ellazulnak, a középső nem akar átmenni a saját ágyába...nincs energiánk vitatkozni, sem győzködni, a kicsi az Apukája hasán, a középső engem ölelve elalszik...mi is...

Azt képzeljük el, hogy minden tevékenységem közben még legalább egyszer felálltam, hogy segítsek wc-re menni a kicsinek, kitörölni amit ki kell, kezet mosni, megtörölni, hordtam a pohár vizeket, rajzoltam cicát, ezer katicát(mert az lesz a jele az oviban), vigasztaltam, ha sírt, megtöröltem az orrát, ha náthás volt 5 percenként kiszívtam, ha beteg volt, ápoltam, sokszor kettőt vagy hármat egyszerre, meg magamat is. Leszedegettem a szöszöket, legóztam, építettem, babáztam, amikor volt két percem, akkor igyekeztem csak velük foglalkozni. 

Még hátra maradt a napból egy adag koszos tányér és edény, a morzsák a padlón és a megválaszolatlan üzenetek nektek... meg még kb. ezer dolog. És a férjemnek én, és nekem a férjem...

Meg sem tudtuk egymástól kérdezni, hogy milyen napunk volt... talán majd holnap...

Vagy éjjel, amikor felkelünk valamelyik gyereknek vizet hozni, vagy segítünk pisilni felváltva, éjjelenként úgy háromszor...

Ha többet akarsz tudni rólam...