5+1 tipp az óvodakezdéshez

Mint minden változás, ez is nehéz lesz. Ezt mindenki érzi. A gyerek is, a szülő is, és ha csak nem járt már előtte bölcsibe a lurkó, akkor ez az első olyan eset, amikor egymástól távol kényszerülünk lenni. Bár gyerekenként változó, hogy ki hogyan viseli az elválást, az első napok még a legtalpraesettebbeket is megviselhetik. Hogyan tudjuk ezt kellemesebbé tenni? Ehhez adok most pár tippet!

1.  Az első és legfontosabb dolog, hogy sokat beszélgessünk az oviról. Arról, hogy ott mit fognak csinálni, és arról is, hogy mi mit csinálunk, míg szemünk fénye az oviban ténykedik. Jó, ha részletezzük is ezeket a tevékenységeket, például, ha dolgozunk, akkor alaposan magyarázzuk el, hogy mit csinálunk pontosan. Ha otthon vagyunk a tesóval, vagy bármi más oknál fogva, akkor pedig azt meséljük el, hogy otthon milyen feladatokat végzünk el. Ez a tapasztalatom szerint nagy érzelmi biztonságot ad a legsírósabb gyereknek is. Tudja, hogy míg Ő játszik, mi pontosan mit csinálunk, tudja mihez kötni a távollétünk miértjeit. Mivel ők még nem ismerik az órát, többször mondjuk el, hogy mikor milyen események követik egymást, és milyen esemény után látjuk egymást ismét. (Nem jó, ha azt mondjuk, hogy uzsonnázol egyet, aztán hazamegyünk, mondjuk inkább azt, hogy uzsonnázol egyet, játszol egy kicsit és aztán érted megyek. Ez azért fontos, mert akkor uzsonna után csalódni és félni fog, ha még nem vagyunk ott.)

2.    A napirend következetes betartása.  Az óvodákban van egy napirend, amit jó, ha egész nyáron fokozatosan mi is bevezetünk és következetesen be is tartatunk a gyerkőccel. Jó, ha utána érdeklődünk, a nyílt napon, vagy azon kívül, hogy mi a napirend az oviban, mert ez segít a beilleszkedésben a lurkónak, ha nem ott találkozik ezekkel a pontokkal először. Nem is hinnénk, hogy mennyit lendít előre a helyzeten, ez is egyfajta biztonságot ad a gyereknek és talán mind közül ez a legfontosabb.

3.  A társakkal való konfliktusok. Ha előre láttam volna, hogy mennyi negatív tapasztalatunk lesz már előre felkészítem a gyereket ezekre a helyzetekre. Jó, ha elmondjuk a gyereknek, hogy ha bárki bántja, vagy vegzálja szóban vagy fizikálisan szegényt, akkor azokat a helyzeteket hogyan kell kezelni. A mi receptünk erre az, hogy ne adja vissza úgymond az elszenvedett sérelmeket, hanem azonnal keressen egy felnőttet, aki tud segíteni. Álmomban sem gondoltam, hogy milyen helyzeteket teremt egy-egy kezelhetetlen kisördög egy csoporton belül, de vannak sajnos nehezen alkalmazkodó lurkók. Mindkét gyerek testi épségének viszont az használ a legtöbbet, ha legalább a mi gyerekünk nem bántja a kezdeményezőt.

4.  Ezzel párhuzamban jó, ha elmondjuk, szintén pláne első közösségbe menőknek, hogy az óvónéniknek kötelességük szót fogadni. Pláne azokra a gyerekekre igaz ez, akik nem érintkeznek a szüleiken kívül más felnőttel ilyen szinten. Messze lakik a nagymama, nem szokott más rájuk vigyázni, nálunk ez a helyzet, volt is ebből bonyodalom.

5. Végül, ami sokat segít, az minden mese, ami az óvodáról szól és reális képet ad az ott történtekről. Magam részéről a Két nyuszi és a szeretetcsengettyű nyújt mankót ezekben a nehéz időkben. Sokat segít az érzelmi biztonság megerősítésében, ami elengedhetetlen a gördülékeny beszokáshoz.

+1. Minden nap sokat kell velük beszélgetni arról, hogy mi történt az oviban. Ilyenkor elmondják az örömüket, a sikerélményeiket, és azokat a dolgokat is, amik nyomasztják őket. Ezekre a dolgokra pedig együtt lehet megoldást találni. Segíthetünk feldolgozni az addig meg nem tapasztalt kudarcélményeket, emellett nem árt észérvekkel alátámasztani, hogy miért ne üssük le Pistikét egy kék lapáttal, ha előtte ő egy zölddel fejbe dobott minket. Ez sokat segít később is, megtanulja a gyerek a „többet ésszel, mint erővel” elvét, aminek az életben azt hiszem, nagy hasznát veszi majd.