A nagy mesedilemma: nézni, vagy olvasni?

Melyik a jobb mese? Az, amit olvasunk, vagy az, amit nézünk? Miért jobb egyik, mint a másik? Van e hátránya annak, ha egyfolytában mesét nézünk? Sok szülőt foglalkoztatnak ezek a kérdések. Az 'okostelefonokkal' és 'lapostévékkel' tarkított világunkban a televíziónak szánt hely a lakásokban egyre nagyobb, a házi könyvtárunk pedig egyre kisebb. Igazából nem gond ez annyira, mint amennyire hisszük, hogy az. 

Régen, amikor még nem voltak ilyen eszközök, a gazdagabb családoknak kisebb városi könyvtárnak megfelelő hely volt a könyveknek. Amikor a Festetics kastélyban jártam a nyáron, mikor beléptem a könyvtárba, valósággal elvarázsolt a hely. Még most is borzongok, ha belépek. Olyan ez, mint amikor fanfár szól a fejünk felett, vagy amikor meghallom a himnuszt és egyszerre vagyok büszke, és mérhetetlenül elégedett. Elönt a szeretet és a béke, amitől szinte sírnom kell. Belőlem ezt váltják ki a könyvek. Egy euforikus állapotot, amelyet csak nagyon ritkán tapasztalok. (Nem tudom, hogy másnak is volt-e már ilyen élménye, minden esetre azt hiszem, hogy alaposan körülírtam.)

Ha televíziót nézek, akkor ugyanez az élmény elmarad. Belépve az ominózus könyvtárba tehát, és átélve ezt a katartikusan fantasztikus érzést, alaposan szemügyre vettem a könyveket. Olyan témák voltak ott, mint: Zoológia, Növénytan, Számtan, Ornitológia, biológiával foglalkozó könyvek, lexikonok, etikett és protokoll könyvek, regények, csillagászat, és még temérdek téma. Ha belegondolok, hogy azok az emberek, akiknek nem volt televíziójuk, mennyivel igényesebben alakíthatták saját tudástárukat ezeknek alapján (na persze a kor tudásszintjéhez mérten) akkor azt gondolom, hogy sokkal jobb volt akkor élni és sokkal jobb lenne egy technikai találmányok nélküli korban. Ugyanakkor az éremnek két oldala van.

Imádok tévézni. Beülni egy adag nasival a tévé elé és .. (figyelem) : Tudományos műsorokat nézni. És imádom a meséket. Az akkori kor szórakozása a bálokban, a kisebb összejövetelekben rejlett. A mostani koré, pedig a tévézés. Nem ördögtől való ez sem. Csupán meg kell válogatnunk, hogy miket néznek a gyermekeink, és mi magunk. Nem követem a valóságshow-kat. Nem tudom, hogy mi történik kereskedelmi televíziózás fronton, mert hat évvel ez előtt a fiam születésekor fokozatosan, de tudatosan kiszorítottam az életemből őket. Kell, hogy ismerjük ezeket az eszközöket. Kell, hogy tudjuk használni, és a gyermekeinknek is meg kell tanulni okosan használni az eszközöket. Nekünk kell megtanítanunk őket arra az arany középútra, melyet magunk tapasztalunk ki, ha hamarabb használjuk őket, mint ők. Az e-bookok írásával is ez a célom. A felnőtteknek tudniuk kell, hogy habár kevés a mesekönyv otthon, azon az eszközön, ami nélkül elveszettek a mindennapokban, bármikor elérhetik őket. Nem csak chat és facebook van a világon. Vannak igényes könyvek, mesekönyvek, amik által a gyermekeinknek is megtaníthatjuk okos dolgokra használni az okos eszközeinket. A mi könyvtárunk tehát virtuális. Illetve az lehet. Lehet ,hogy nem aranyozott és igényesen díszített, nincs könyv illata, de nem téphető el, bárhová magunkkal vihetjük az egészet és legalább olyan tudást ad.

Ugyanakkor a nyomtatott könyvek olvasását SOHA nem szabad beszüntetni. Egy jó könyvvel beülni egy kis sarokba egy mézes tea mellett télen! Nincs ennél kedvesebb érzés! Olyan, mint egy pici karácsony a mindennapokban. Így ha jó példával járunk a gyermekeink előtt, akkor a mi nyomunkba lépnek. HAJRÁ! :)