Azok a csodálatos esős napok!

Ma esik. Mit esik? Zuhog! A pipacsok pille-szirmai ázott pillangóként lengedeznek az erős szélben. Reggel korán keltünk. A szokásostól is korábban. Fél hatkor. Azóta szinte egyfolytában azt hallgatom, hogy: "Anya! Csúúsz akaj!"- ami Eliza Bella nyelven annyit tesz: "Anya! Csúszdázni akarok!" Mit lehet ilyenkor tenni? Mégsem engedhetem ki a hidegbe és a zuhogó esőbe csúszdázni az udvarra! Azt teszem, amit mindig, amikor ilyen csodás időnk van: feltekerem a padlófűtést, készítek egy bögre forró kávét, és elkortyolgatom..öt pillanat alatt. Aztán előveszem a lisztet, a sót, és egy nagyobb krumplit, és készítek só-liszt gyurmát és krumplinyomdát.

Készítek papírhajókat, gyúrunk gyurmagalacsinokat, festünk, nyomdázunk, aztán ha valamilyen oknál fogva ezeket megunja, előkerülnek az építőkockák. Ha már az sem kielégítő, akkor lefekszem hasra, és ő ráül a hátamra, és óriási kacajokkal ugrál rajtam. Ma én vagyok az egész játszótér! Leülök a kanapéra, és kinyújtom a lábam. Ezerszer és még egyszer lecsúszik rajta, miközben nevet ahogy csak bír. Ma én vagyok a hinta is! A karomba veszem, és lóbálom, ő pedig könnyezve nevet.

Nem érdekel, hogy mennyire sok a dolgom. Ma szabadságon vagyok! Nincs házimunka, nincs rajzolás, nincs írás, nincs semmi más, csak Én és Ő! A két éves kis manólányom, aki kisebb mint az átlag. Ő tényleg egy manócska, és most én vagyok a tündér, aki szórakoztatja.

Amikor azt olvasom anyáknak szóló blogokon, hogy: "Jaaj esik az esőő.. mit csináltok, hogy ne őrüljetek meg a gyerek mellett??" - akkor csak annyit válaszolnék: "Felé fordulok!" Mert olyan ritka pillanat, amikor csak rá tudok koncentrálni.Amikor csak ő van a középpontban. Mert egyetlen napon az embernek ezerféle dolga van akkor is, ha "csak otthon van a gyerekkel".

Júniustól a kis családi napközim száma hála az égnek két fővel bővül! Itthon lesznek egész nyáron a "nagyok" is. Minden szeptemberben alig várom, hogy eljöjjön az a pillanat, amikor ismét csak velük lehetek, mert olyan kevés az időnk együtt. Ilyenkor egész nap játszunk, nevetgélünk, én non-stop teljesítem a kívánságaikat, ha kell, akkor ebédre négy félét főzök három gyereknek, mert imádom nézni, ahogyan esznek. Mindent, amit csak kívánnak. Egész évben annyi mindent legyűrnek. Annyi nehézséget, annyi bánatot. Annyi elesésnél, annyi sikernél nem vagyok ott. Annyi mindent nem tudunk megosztani egymással, mert nem vagyok velük. Aztán, ha a nap végén megkérdezem, hogy milyen volt az ovi, akkor csak a tizedét sikerül kihúznom belőlük.

Így hát itt van nekünk az egész nyár. A nevetések, az apró örömök, a nagy boldogságok, a még nagyobb sikerek időszaka, amiben kevés a szomorúság, kevés a seb, ami a lelkükön esik. Nincs a kisfiú vagy a kislány, aki folyton bántja, nincsenek rossz élmények. csak mi, és azok a csodálatos ragyogó napsütéses és főképp a csodálatos- de sajnos ritka- esős napok!