Baj, ha nem olvasok minden nap mesét?

Mielőtt még bárki eldobná a kezében lévő vasalót és fakanalat, telefont vagy baltát, röviden elmondom: Nem!
Hosszabban kifejtve ott kezdeném, hogy persze törekedjünk arra, hogy minden nap olvassunk a gyermekünknek és csak akkor hagyjuk ki az esti meseolvasást, ha egy tömbház méretű aszteroida közelít a lakóhelyünk felé... ha jobban meggondolom, talán akkor is belefér egy rövid esti mese, mielőtt még #mindmeghalunk. Vannak azonban a világvégénél is rosszabb helyzetek, pl. ha fáradtak vagyunk vagy betegek... vagy csak egyszerűen nincs kedvünk. Mert ilyen is van.  
Én is vagyok olyan, mint a mosott rongy alkalmanként, de törekszem arra, hogy egy rövid mese is bele tudjon férni. Ha semmiképp nem, mert mindenből kettőt látok, vagy annyira rosszul érzem magam, akkor elengedem a dolgot. Esetünkben apa is hadra fogható, boldogan olvas a gyerekeknek, de tudom, hogy ez sajnos nem mindenkinek opció.
Emellett persze vannak olyan helyzetek, amikor nem mi vagyunk ennek a gátja, hanem a gyermekünk. Túl fáradt vagy túl játékos, ezer oka lehet. Ilyenkor is jobb, ha elengedjük. Semmiképp nem szabad erőltetni, mert ennek a tevékenységnek mindenképp élvezetesnek kell lennie, vágyott dolognak, nem erőszaknak. Ha valaki most kezdi el az olvasást egy kis izgő - mozgó mackónak, akkor bizony türelmesnek kell lenni. Eleinte talán nehezére esik odafigyelni, de sebaj! Legyünk kitartóak, ez is egy átmeneti állapot. Rövid meséket válasszunk kezdetnek, mert arra könnyebben tudnak koncentrálni. 

 

Nem tragédia, ha kimarad az olvasás. Ettől természetesen a gyermekünk nem marad el a fejlődésben, nem tanul meg a plusz másfél millió szó helyett csak másfél millió mínusz ötvenet, szóval nem kell, hogy bűntudatunk legyen emiatt.
Emellett persze fontos a rendszeresség. Még akkor is, ha előfordul, hogy hiba csúszik a gépezetbe, jobb, ha egy-egy nap marad ki, mintha ritkán és rendszertelen időközönként olvasunk. Na persze minden jobb, mintha teljesen elmarad az olvasás az életünkből. 

Egy szó, mint száz, ha csak tehetjük, ne hagyjuk ki! Ha sok mesekönyvünk van otthon, az a legjobb, hiszen van miből választani. Ha éppen nincs nagy kedvünk vagy fáradtak vagyunk, néha akkor is belefér egy öt perces kis szösszenet. Jó, ha mindig a gyermekünk számára elérhető közelségben vannak a könyvek. Ne sajnáljuk, ha annyit forgatja, játszik vele, hogy tönkremegy! A lényeg, hogy foglalkozni tudjon vele, amikor csak kedve tartja!
Gondoljunk úgy az olvasásra, mintha minden egyes elolvasott mese bekerülne egy hatalmas könyvtárba a gyermekünk kis buksijában. Minden könyv, minden szó gyarapítja az ő szókincses ládikóját, a képzelőerejét és őt magát.
Ahogy a fenti kép is mondja: Minden könyv egy új, csodálatos utazás.