Mikortól olvassunk mesét?

A meseolvasás jótékony hatásait már egy korábbi posztban taglaltam, mint ahogyan azt is, hogy sosem késő elkezdeni mesét olvasni. De mikor érdemes mégis elkezdeni, illetve hogyan építsük be a napi rutinba a meseolvasást?

A válasz igen egyszerű. Mikor a kisbabánk a pocakunkban van, akkor is érdemes énekelni, mesét olvasni neki. Persze beszélünk hozzá a nélkül is, hogy konkrétan felolvasnánk neki egy Micimackó fejezetet, ugyanakkor a meseolvasás közben megváltozik a hangfekvésünk és tagoltabban, érthetőbben beszélünk, így nagyban segíti a magzati korban is a meseolvasás a nyelvi készségek fejlődését a későbbiekben. Persze, ha nem olvasunk magzati korban, az nem jelenti azt, hogy a gyermekünk később tanulna meg beszélni, vagy a társaihoz képest elmaradottabb lenne, szóval ne ostorozzuk magunkat, ha nem olvastunk pocaklakó korban a gyermekünknek, ettől nem vagyunk rosszabbak, mint azok, akik Shakespeare-t olvasnak neki.
 
Ha megszületett a kisbabánk, persze automatikusan el lehet kezdeni olvasni neki, vagy mondókát mondani, ezt gyakran csináljuk is, hiszen többnyire édesanyánk is ezt a mintát mutatta nekünk. A meseolvasás lényegi része, az én megfigyeléseim szerint, olyan nyolc hónapos korban kezdhető el, rövidebb versekkel, mesékkel, melyek nem igényelnek öt percnél több időt, hiszen a babák korukból adódóan nem képesek ennél több időt tölteni egy helyben ülve. Ez nem azt jelenti, hogy a gyermekünk majd disszertációt ír a hallottakból, vagy leelemzi a verset, itt a hallott szavak berögződésén túl a hangsúlyok, a ritmikusság tetszik nekik, lekötik a képek adott esetben. Ha be tudjuk iktatni a meseolvasást, akkor azt mindenképp úgy tegyük, hogy a sorban egymást követő cselekmények minden nap ugyanúgy kövessék egymást (vacsora, fürdés, mese, elalvás). No persze másabb ez, ha mondjuk anyatejes a gyerkőcünk (az enyémek is azok voltak viszonylag sokáig), akkor a befejező momentum, többnyire a cici. A lényeg, hogy a baba napirendjébe iktassuk be, ez később jól fog jönni, mikor már nagyobb lesz, akkorra bőven berögzül, hogy meseolvasás után alvás következik. (Jobb esetben. Persze a gyerekeknél ezt soha nem lehet tudni, de nálunk ez bevált.)
 
Ha a gyerkőcünk már nagyobbacska, mondjuk két-három éves, vagy annál is több, akkor is érdemes az esti napirendbe betuszkolni egy öt perces kis mesét, mindig rövidebb mesékkel kezdjük, aztán haladjunk a hosszabb mesék felé. Nem győzöm hangsúlyozni, mint minden változást, ezt is fokozatosan kell bevezetni, mert egy teljes könyvnyi Harry Pottert nem fog a gyerek egy csapásra türelmesen végigülni. Sőt! Azt már majd magának elolvassa 12 éves korában, mert addigra megszereti az olvasást ugye, mivel minden nap meséltünk neki, mikor még nem tudott olvasni.

Az olvasás elkezdésekor arra mindenképp érdemes figyelni, hogy a kornak megfelelő mesét válasszuk ki, máskülönben a gyermek számára élvezhetetlen lesz a meseolvasás, több okból kifolyólag is. Vagy unalmas, vagy túl hosszú, esetleg túl rövid, vagy olyan elemeket tartalmaz, amelyek a korához képest félelmetesnek tűnnek, esetleg olyan bonyolult összefüggéseket kellene megértenie, amelyeket még nem képes, emiatt érdektelenné válik számára a mese.