Szeretetről, évszakokról, ami a gyerekeket leginkább érdekli

Mint azt már írtam, az eladási listámon a legnépszerűbb könyvek, a Két nyuszi és a szeretet és a Két nyuszi és az évszakok, így most ígéretemhez híven leírom, hogy milyen lélekgyógyító bonbonokat kínálnak a gyerekeknek és nekünk szülőknek is, illetve szót ejtek arról is, hogy mi volt a háttérsztori, ami miatt kipattantak a fejemből.

Két nyuszi és az évszakok volt az első, amit megírtam. A kislányom nem volt még három, amikor oviba került, így mondanom sem kell, hogy a hármat betöltött, illetve már majdnem négy éves gyerekekhez képest (nem is beszélve arról, hogy vegyes csoportba jár, tehát 7 éves korig minden korú gyerek előfordul) igencsak picike volt. Sehogy nem fért a fejébe, hogy hogyan múlik az idő, vagy, hogy milyen évszakok vannak, akárhogy magyaráztuk, a tél és a nyár volt az egyetlen fix pont, amit meg tudott jegyezni. A helyzetet csak bonyolította, amikor a napszakok kerültek szóba. Az évszak fogalmáról már nem is beszélve.
 
Ez a kis történet segít egy hasonló korú gyereknek megérteni ezeket a számukra megfoghatatlan fogalmakat. Egy mese sokszor alkalmasabb erre, mint bármi más, hiszen hiába magyarázzuk sok esetben, hogy merre forog a föld, meg hogyan áll a tengelye, mikor a Földből Ők még egy aprócska szeletet ismernek csak, megfoghatatlan számukra, hogy egy hatalmas gömbön élünk. Ahhoz pedig, hogy magabiztosak legyenek, szükség van arra, hogy a korukhoz képest megfelelő szintű tudást birtokolják. Ezzel a mesével ez biztosan sikerül.
 
 
Két nyuszi és a szeretet egy kicsit mélyebb témát érint. Egy megtörtént eset apropóján született szintén. A kislányom szintén oviba kerülve tapasztalta meg, hogy vannak gyerekek, akik őt nem szeretik. Amikor a gyerek közösségbe kerül, gyakran szembesül olyan helyzetekkel, amiket igen nehéz feldolgozni. Ha csak visszagondolunk a mi ovis éveinkre (én emlékszem dolgokra) vagy akár általános iskolára, magunk is tapasztaltuk, hogy a gyerekek nem épp kíméletesek, ha erről van szó.  Kiközösítés, testi és szóbeli bántalmazás mind előfordulnak az udvaron, vagy a csoportokban, és sokszor láthatatlanul történnek meg, így leginkább akkor kerülnek felszínre, amikor éjszakánként felsír az újonnan közösségbe kerülő lurkónk.
 
Nem minden gyerek van tele szeretettel. Sok esetben (sőt leginkább) önhibáján kívül. Erről sajnos nem tehetnek sem ők, sem a mi gyerekeink, viszont ami rajtuk csattan azt nekünk kell orvosolni. Pláne, ha óhatatlanul is átveszik a rossz mintákat és maguk is elkezdenek üvöltözni, rugdosni, csapkodni, lökdösődni itthon a testvéreikkel. (Olyat is ismerek, aki fojtogatni kezdte a testvérét, mert ő ezt tapasztalta meg az oviban, hogy ez is megtörténik.)
 
Olyan fontos mondatok hangzanak el a kis történetben a szeretetről, amik saját gyerekeinknek segíthetnek a szeretetet és- az ő szavukkal élve- „nemszeretést” különválasztani. Megtanulhatják, hogy a szeretetet mindenütt lehet, sőt kell is érezni. Táplálja az ember testét és lelkét. Ugyanakkor az, ha túl sok mindent nem szeretünk -finoman és az ő nyelvükön szólva- gorombává tehet minket. 
 
Végezetül egy fontos és meghatározó üzenet a történetből:   
 
„Mert ahogyan a szeretet belülről melegít minket és mások is megmelegedhetnek mellettünk, akik fáznak, mert szükségük van a szeretetre, úgy ha túl sok mindent nem szeretünk, az gorombává tehet minket. Akkor pedig nem tudunk másoknak is adni a szeretetből, ha nem érezzük igazán.”
 
(B. Habarics Kitty -Két nyuszi és a szeretet)