Hogyan léptél ennek a pályának az útjára? Mi volt a motivációd?
Mióta a kisfiam megszületett, az életem 360 fokos fordulatot vett, és az anyai szerepnek szenteltem az első éveket. Azonban tavaly elkezdett érlelődni bennem egy érzés, ami nem hagyott nyugodni – valami hiányzik, éreztem, hogy ennél több is van bennem. Tudtam, hogy olyan hivatásban képzelem el magam, ami feltölt, kreatív és beletehetem szívem-lelkem, amiben igazán önmagam lehetek. Megtalált egy lehetőség, egy meseterápiás képzés – a mesék csodálatos világán keresztül nemcsak örömet és szórakozást tudok nyújtani a legkisebbeknek, hanem az érzéseik felismerésében és feldolgozásában is a segítségükre lehetek. A mesék gyógyító erejét édesanyaként mindennap megtapasztaltam, átsegített a nehezebb időszakokon minket. Tavaly ősszel pedig útnak is indult a saját vállalkozásom, a Mosolyszigetek.
Mesélj a Mosolyszigetekről, milyen foglalkozásokat tartasz a gyerekeknek?
A mesefoglalkozásokon olyan fontos témákat érintünk, amikkel a gyerekek nap mint nap találkoznak: türelmetlenség, düh, kitartás fejlesztése, szorongás oldása. Azokkal az érzelmekkel foglalkozunk, melynek a feldolgozása és helyes kezelése az óvodás-kisiskolás korú gyermekek számára nehézséget, kihívást jelent. A mese élményt közös játékokkal, zenével és tánccal viszem tovább, a végén pedig relaxációs gyakorlatokkal zárjuk.
Hogyan születtek meg Kókusz történetei?
Ez egy vicces történet! A foglalkozásokhoz kerestem olyan meséket, amelyek megfelelően és a kisebbek számára könnyen értelmezhetően ábrázolják az adott érzelmet. Amivel könnyen azonosulni tudnak, a végén valamilyen tanulsággal zárul, és könnyedén feldolgozható. Sajnos ilyet nem találtam. Éppen akkoriban három hetes mandula gyulladással feküdtem otthon, beszélni egyáltalán nem tudtam, ezért kitaláltam egy saját mesét. Ekkor született meg Kókusz. Megírtam az első mesét, pár nap múlva felolvastam a kisfiamnak. Ő teljesen beleszeretett, és kérte a folytatást. Így elkezdtem tovább szőni a mesét úgy, hogy illeszkedjen a mese foglalkozásba, amit gyógyulásom után bemutattam a kicsiknek. Nagy sikert aratott, és a férjem unszolására elküldtem egy nagyon kedves író hölgynek, aki továbbküldött egy szerkesztőhöz, és megkezdődött a közös munka. Ebből született meg a mesekönyv.
Mit gondolsz, ezek a mesék miben tudnak segíteni a gyermekeknek? Mi ennek a könyvnek a szuperereje?
A meséket úgy alkottam meg, hogy olyan hétköznapi élethelyzetekben nyújtsanak segítséget, amikkel a gyermekek napi szinten találkoznak: türelmetlenség, félelem, füllentés, testvér-féltékenység, betegség. A történetek végén Kókusz hagy egy titkos üzenetet a kicsiknek, olyan játékos feladatokat és gyakorlatokat, melyek átsegítik őket ezeken a nehézségeken. A kis kaméleont úgy álmodtam meg, hogy unisex legyen – a kisfiúk és kislányok is könnyen azonosulni tudnak vele, magukénak érezhetik a karaktert.
Lesz folytatás? Ha igen, akkor ismét a kis Kókusz történeteit szövögeted tovább, vagy esetleg másé lesz a főszerep?
Terveim között szerepel egy újabb mesekönyv, de ennek részleteiről most még nem rántom le a leplet…
Végezetül, ha néhány gondolatban kellene összefoglalnod a mesélés fontosságát, mik lennének azok, amiket kiemelnél? Miért meséljenek a szülők?
A meséknek hatalmas szerepe van a gyermekek életében – fejleszti a szókincsüket, a fantáziájukat, érzelmi biztonságot nyújt számukra, illetve ezen keresztül dolgozzák fel érzelmeiket, belső feszültségeiket. A meséből tanulják meg a gyerekek, mi a különbség a jó és a rossz között, a helyes és helytelen viselkedés között. A mesében a hős útja a valóságban a gyermekünk útja a felnőtté válás felé. Ahogyan a hős legyőzi az eléje táruló akadályokat, a gyermek – a meséből önbizalmat merítve – képes megbirkózni a konfliktusokkal, nehézségekkel a saját életében. Keressenek olyan történeteket, ami a gyermekük élethelyzetével leginkább azonos. Például, ha tudják, hogy gyermekük szorong, akkor olyan meséket válasszanak neki, amiben a hős legyőzi a saját félelmeit. A mese megoldását pedig bátran használják a gyermekük életében is. Arra biztatom a szülőket, hogy meséljenek minél többet gyermeküknek, és bátran találjanak ki saját történeteket, amit gyermekükkel együtt szőnek tovább.
A könyvben tíz érzelmi intelligenciát fejlesztő kis mese van, melyek az alábbi témákat érintik:
Ha a gyermek türelmetlen
Ha a gyerek fél
Ha a gyerek füllent
Ha a gyerek agresszív
Ha a gyerek megbetegszik
Ha a gyermek 'rendetlen'
Ha a gyermek 'hisztis'
Ha a gyerekek összevesznek
Ha a gyerek szomorú
Ha a gyerek fél a fogorvostól
