Porcsalma lakosságát tekintve (pontos számokat nem tudok), rengeteg a halmozottan hátrányos helyzetű/hátrányos helyzetű gyermek. Ez már az én gyerekkoromban is így volt. Szerintem két osztályban (A/B osztály) a gyerekek fele biztosan érintett volt ebben. A lehetőségek ezen a településen és az egész környéken igen korlátozottak, és habár sok a tehetség, gyakran rejtve maradnak a forráshiány és egyéb problémák miatt, melyek alkalmanként a családból áramlanak a tehetséges gyerekek felé, máskor pedig egyszerűen csak nincs egy hajszálvékony kis kapaszkodó sem, ahol meg tudna ragadni a talentumuk kicsi magja. A pedagógusok törekvései mentén azonban több virág nő, hiszen próbálkoznak az eszközeikhez mérten küzdeni ezekért a gyerekekért. Nincs egyszerű dolguk, gyakran szélmalomharcnak tűnik a munkájuk. Édesanyám is tanító volt. Tudom, hogy milyen nehézségek adódnak az osztályokban, a fejlesztőpedagógusok hiánya, a forráshiány, és még annyi minden... Egy szó, mint száz: Porcsalmán a gyerekeknek sokkal kevesebb lehetőségük van, mint Budapesten. Óriási a kontraszt és túl mély a szakadék.
Amikor Budapestre költöztünk (most már nem ott lakunk, hanem az agglomerációban, de fél óra innen a belváros), teljesen elvesztem az információk tömkelegében. Akkor már másfél gyerekünk volt, egy kinn, egy a pocakban. Gyerekorvosokból lényegesen több volt, mint Porcsalmán -ahol nulla- vagy Nyíregyházán, ahol akkoriban kettő vagy három. Óvodákból is volt ám választék bőven. Magánovik (erre azért nem futotta), állami ovik, és az óvodákban megannyi lehetőség, mint például a lovaglás, nyelvtanulás, sakk, jóga, és untig sorolhatnám, ezek állami óvodákban is elérhetők voltak. A szülők úgy válaszották ki a nekik passzoló ovit, hogy nyílt napra mentek, és a foglalkozásokat böngészték tömött sorokban. Mondanom sem kell, úgy éreztem magam, mint egy kívülálló, és az is voltam, azt hiszem. Ahonnan én jövök, ott ez szinte elképzelhetetlen. Vagy legalábbis az volt még évekkel ezelőtt. Ami bizonyos, hogy ott a gyerekek nem járhatnak balettórákra a Magyar Nemzeti Balettintézetbe. Nincs lehetőségük a nagy színházakba gyerekszínésznek jeletkezni vagy szinkronszínésznek. Nincs lehetőség arra, hogy tetszés szerint járjanak lovagolni úgy, hogy lényegében helyben van a lovarda és ha a szülők és a gyermek igényli, akkor még versenyekre is nevezhessenek. És ha már sport... Budapest és környéke ebben is a lehetőségek tárháza. Itt aztán minden elképzelhető módon sportolhat a gyermek hobbi vagy versenyszinten. A szülőknek gyakrabban telik rá, hiszen a fizetések is magasabbak többnyire akkor is, ha egyébként ugyanazt a munkát végzik, mint azok, akik egy vidéki kis faluban dolgoznak.
Budapesten és környékén az emberek gyakrabban látogatnak kultúrális eseményeket vagy múzeumokat, színházakat is. Ha mégsem úgy állnak anyagilag, akkor pedig gyakorta szervezett program, hogy családoknak hétvégente ingyenesen látogathatók egyes múzeumok. Ez egyébként nagyon jó lehetőség és megfigyeléseim szerint rengetegen vannak miden alkalommal. És mennyire más egyébként, amikor azt mondja az óvoda, hogy kedden az Operettszínházat látogatjuk meg (volt ilyen valóban nálunk).
Elmondani sem lehet, hogy mekkora a kontraszt. Azt az ember akkor látja a legjobban, ha tapasztalja mind a kettőt. Gyereket nevelni Budapesten és környéként és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kicsi falvaiban, településein egy fél világnyi távolság.
Porcsalma és Budapest - Egy fél világnyi távolság
Ahogy azt sokan tudjátok, Szabolcs-Szatmár Bereg megyéből (megye és kész) származom, Porcsalmáról. Ez a kis település a szívem csücske, ami sokat adott nekem, ismerem szinte minden szegletét. Ha valamilyen krízishelyzetben vagyok, álmomban mindig otthon járok, a kapuban apukám fogad, aki tíz éve nincs már közöttünk és borzasztóan hiányzik. Jónéhány éve már, talán 12, hogy felköltöztünk Budapestre, mert számunkra sajnos nem termett babér 'otthon'. Porcsalma és Budapest között azonban egy fél világnyi távolság van, szinte minden értelemben.