Az utolsó versünk...

Emlékszem e csoda
legelső percében, 
hogyan láttam magam,
szemednek tükrében.

Kenyered voltam,
a szomjad oltó patak.
Erdő, miben oltalomra
lelnek a vadak. 

Szép voltam, gyönyörű,
mint tündöklő angyal,
s szívem dúdolt altatódalt
lágy, bársonyos hanggal.

Teltek, múltak hetek,
peregtek a napok,
olyan percek ezek,
mit vissza sosem kapok.

Apró ajándékok,
egy Ég áldotta csoda,
mit életem végéig 
nem feledek soha.

De eljött ez a nap is,
mikor ennek vége. 
Hálával tekintek 
e csodás emlékre. 

Kicsit fáj a búcsú
s bevallom, hiányzik.
De ahogy megérett a gyümölcs,
az ágától elválik…

-B.Habarics Kitty-

Kép: B. Habarics Kitty

Kapcsolódó termékek

Két nyuszi mesék- Az éjszakai szuszmanó

2.200 Ft
Kívánságlistára teszem

Zugerdei mesék I. - Üregen innen...

2.390 Ft
Kívánságlistára teszem

Szívdédelgető mesék - Ha nagyon elfáradtál...

3.300 Ft
Kívánságlistára teszem