Emlékszem e csoda
legelső percében,
hogyan láttam magam,
szemednek tükrében.
Kenyered voltam,
a szomjad oltó patak.
Erdő, miben oltalomra
lelnek a vadak.
Szép voltam, gyönyörű,
mint tündöklő angyal,
s szívem dúdolt altatódalt
lágy, bársonyos hanggal.
Teltek, múltak hetek,
peregtek a napok,
olyan percek ezek,
mit vissza sosem kapok.
Apró ajándékok,
egy Ég áldotta csoda,
mit életem végéig
nem feledek soha.
De eljött ez a nap is,
mikor ennek vége.
Hálával tekintek
e csodás emlékre.
Kicsit fáj a búcsú
s bevallom, hiányzik.
De ahogy megérett a gyümölcs,
az ágától elválik…
-B.Habarics Kitty-
Kép: B. Habarics Kitty
