Jómagam is ötös voltam nyelvtanból, de aztán szültem három gyereket és én tapasztaltam, milyen az, amikor az ember nem használja a tudását és lassan elkopik. Rossz helyre tett vesszők, elírások, helytelenül leírt szavak... És az internet, mint a helyesírás pöcegödre. Amikor már nem tudod, hogy bakker, te tudod helyesen, vagy épp te rontod el, annyiszor láttad helytelenül leírva azokat a bizonyos szavakat.
Felismervén a problémát, elkezdtem írni. Pocsékul. De tényleg. Visszaolvasva magamon is nevetek, hogy miket voltam képes rosszul leírni, mintha nem is én lennék. Tudatosan kezdtem el ezen javítani és lassan sikerült, bár még ma sem tökéletes.
Amikor leadok egy kéziratot az én drága Böbémnek (Helyesen magyarul), mindig remeg a gyomrom, hogy csak nehogy valami óriási hibát vétsek, ami baromira ciki. Amikor visszaküldi, idegesen megnyitom, átolvasom, a homlokomra csapok néhányszor, majd elfogadom az összes javasolt módosítást és igyekszem tanulni belőle. Ne gondoljátok, hogy ezek nagy hibák egyébként, többnyire nem. Egy-egy véletlen szóismétlés, vagy vesszőhiba, betűkettőzés, ahol nem kellene, pl kétszer ütöm le az A betűt, ilyesmik. Írás közben a szövegre tartalmilag figyelek, ezért becsúsznak hibák, amiket hiába olvasok át ezerszer, nem veszek észre.
Ezek mellett a kis hibajavítások mellett a szöveggondozás más terepen is fontos. Tartalmilag, ha az ember valami nagyon blőd dolgot ír, akkor jó esetben a szakember erre felhívja a figyelmét és javaslatot tesz annak kijavítására. Néha szó szerint életeket és karriereket mentve ezzel... Nem vicc. Velem is megesett már, hogy minden kedvességem és a legjobb szándékom mellett rosszul sült volna el egy szöveg-ilusztráció páros, és erre az én szakemberem fel is hívta a figyelmem. Nagy égés lett volna. Aki dolgozik, az hibázik, de egy könyvön több szakember is napokat, órákat ül, hogy a lehető legjobb minőséget hozza le a kiadó (legyen az bárki).
Mostanában azt látom, hogy a korrektúra helyenként hanyagolva van. Nyilván ezen akarnak spórolni, akik kipöccentik a munkafolyamatból ezt a dolgot, ezzel azonban garantált a minőségromlás. Nem éri meg ezen spórolni. Az írót is minősíti és a kiadót is, ha épp ezt a kulcsfontosságú fázist hanyagolják.
Az AI vajon pótolhatja a szakembert? Nos, véleményem szerint nem. Még biztosan nem. Az AI sok mindenre képes, de ami kimarad nála, az pontosan az, ami a legfontosabb; az ember. Egy jó szakember a szöveggontozáskor az író egyéni stílusára is figyel. Úgy javít, hogy ezt szem előtt tartja.
Hogyan válasszunk szakembert?
Járjunk alaposan utána! Nézzük meg a referenciáit, nézzük meg, kikkel dolgozott, lapozzuk fel a referenciaként felsorolt könyveket, vagy legalább néhányat belőlük. Kérdezzük meg az írókat (ha lehet), hogy mit tapasztaltak a közös munka során! Semmiképp se közeli nyelvtanból ötös rokon, barát, ismerős legyen az, aki átnézi a szövegeinket! A jó szakember mindig naprakész, a nyelvtanból ötös ember pedig lehet, hogy 20 éve nem kukkantott bele se a témába. Még az sem feltétlenül jó, aki amúgy magyart tanít. Ez ugyanis (habár néhány éve nincs már ilyen képzés sajnos) egy szakma.
Amire mindig tekintettel kell lenni: Tökéletes könyv nincs. Még a legjobb szakembereknél is becsúszik egy-egy hiba, ami felett elsiklanak, de nem ez a mérce, hanem a könyv 99 százaléka, ami pedig tökéletesen és precízen 'meg van dolgozva'.
