A szülővé válás legkönnyebb útjai

Szülővé válni egyáltalán nem könnyű. Első körben a fogantatás körüli problémák bukkannak fel az életünkben. Könnyű annak, akinek elsőre sikerül, ugye? Hát, ha itt nem is ütközik az ember túl nagy akadályokba, majd a szülés lesz nehéz... Vagy nem? 
De ne szaladjunk ennyire előre! Lássuk, milyen könnyű mondjuk az örökbefogadás:
Ha valakinek valamilyen oknál fogva nem foganhat meg a szíve alatt a vágyott kis élet, van lehetősége örökbefogadni egy gyermeket. Lehetősége van, igen. Csak hosszú-hosszú évek telhetnek el, mire sikerül. Ezek a szülők nem 9 hónapig hordják a babáikat a szívük alatt, hanem évekig hordozzák a reménnyel együtt a szívükben őket. Közben mindenféle módon vizsgálják, hogy alkalmasak-e szülőknek, és még jó sok dologgal hátráltatják a mihamarabbi szülővé válást ezen a folyamaton végighaladva. Lelkileg is embert próbáló időszak, mire szülővé válnak. Ismerünk-e nagyobb fájdalmat, amikor vágyunk valamire, ami egyre távolabbinak látszik, minél jobban vágyunk rá? Ugye... Sajnos a szülővé válásnak tehát nem ez a legkönnyebb útja. 

Ha még a fogantatásnál maradunk, akkor ott a nehezen megfoganó kis életek problémája, amikor sikerül a teherbeesés, de évekig várni kell a picire. Közben hosszas és fájdalmas kezelések során átesni, vizsgálatokon, amelyek szintén nem kellemesek, beültetésen, hormonkezelésen és a többi. Ez sem könnyű út, ebben meg tudunk egyezni.

Ha kerekedik a pocakunk, egy dolog biztos: szülni fogunk. Könnyű, annak, aki... De kinek?
Könnyű a császárosnak, az nem is szült. A császármetszés egy nagy hasi műtét, ahol felnyitják a nő hasát, átvágják a bőr rétegeit, széthúzzák az izmokat, kicsippentik a méhet és bumm, így lesz az újszülött. Háromszor csináltam végig, mondhatom, mindháromszor hetek, hónapok kérdése volt a felépülés, nem volt könnyű. Úgy kell ellátnod egy újszülöttet, hogy fel sem bírsz egyenesedni teljesen, felállni pedig csak nagyon lassan tudsz. Mozogni is csigatempóban, ringatni meg néhány percig csupán, azt is ülve. Oldalra fordulni is elképesztően nehéz az első két hétben! De ezután a nagy hasi műtét után mindössze HAT ÓRÁVAL már el kell látnod a babádat (egy vakbélműtét-nekem az is volt- után HAT HÉT a gyógyulási idő és kímélni kellett akkor még magamat, lehetőleg sokat pihenni, feküdni, hozzáteszem, hogy akkoriban nem három kis lyukacskán csinálták, hanem felnyitottak oldalt egy kb. 5-6 centis helyen. A császárom hege kb 10-12 centi. ) Belső összenövések, amik érezhetően korlátoznak egyes mozdulatsorok kivitelezésében, menstruációs zavarok, stb. Lehetnek szövődmények. 

Természetes szülés, mint könnyű út: Hát, az nagyon könnyű szintén! Egy-két órával a szülés után már repked a kismama a baba körül nem? Nem...
A természetes szülés egy másképp nehéz út. Órákig (akár napig) tartó vajúdás, és aztán ki kell préselnünk magunkból egy gyermeket olyan fájdalmak közt, amit csak mi nők vagyunk képesek elviselni. A gyengébbik nem, ugye... Kiprésel magából egy új életet. Aztán pedig, hogy ezt az órákig tartó küzdelmet megkoronázza, szülés után néhány órával, szintén segítség nélkül lát el egy újszülöttet. Szerencsés esetben a felépülés ideje nem telik hónapokba, nem szerencsés esetben sajnos itt is van, hogy megsérül, odalenn varrni kell, gátmetszés, egyebek, és akkor van, hogy egy élethosszig tartó sérülést szenved. 

Lelkileg és testileg is megterhelő a szülővé válás. NINCS könnyebb út, csak másképpp nehéz! 

Ami megkönnyíti viszont ezeket a nehéz utakat valamelyest, az az elfogadás. Amikor a környezet nem ítélkezik, hanem támogat, ha nem ujjal mutogat, hanem simogat, ha nem degradál, hanem kedvesen bátorít, és egyáltalán; ha nem beszél hülyeségeket! Az mindenképp megkönnyíti számunkra a saját útjaink elfogadását, ha nincs, aki megdobál minket menet közben paradicsommal. Ezáltal könnyebben át tudjuk lépni az akadályokat, és a legmagasabb hegycsúcsok megmászása sem tűnik lehetetlennek. 

Bárhogy is, a te utad is egy csodálato, ám nehéz út. Én tisztelem és szeretem az én utamat. Nehéz volt, igen, de szeretem.