Egyre kevesebben olvasnak mesét a gyermeküknek

Amikor elmegyek egy-egy óvodába mesélni, akkor mindig felteszem a kérdést a gyerekeknek, hogy kinek szoktak otthon olvasni a szülei? Sajnos azt kell mondanom, hogy nagyon sok gyermek a bölcsiben/oviban hall leginkább/vagy egyedül ott hall mesét a legfontosabb időszakban, amikor a beszédfejlődés, szókincsbővülés történik. A felolvasó pedagógusok, nevelők munkája tehát nagyon fontos és becsülendő. Ha azt kérdezem a gyerekektől, hogy melyik a kedvenc meséjük, akkor záporoznak a válaszok a televízióban látott mesékkel, de elvétve akad csak olyan gyermek, aki könyvben szereplő mesét említ. Haladni kell a korral... Haladni kell a korral?

Nos, a tévének is van helye, illetve az egyéb kütyükből áradó meséknek, de ami azt illeti, de a könyveknek nagyobb teret kellene adni a családon belül. Napi öt perc meseolvasás akkora lendületet ad a szókincsnek, hogy határozottan látható az iskolába kerüléskor a különbség a mesét rendszeresen hallgató gyermekek és azok között, akiknek egyáltalán nem mesélnek otthon. Ez pedig többek között a tanulás folyamatát is megkönnyíti. 

"Mesélni? De hiszen a könyveket unja!" Ezt hallom leggyakrabban, mint probléma. El kell, hogy mondjam, hogy a gyerek sem végtelen türelemmel születik, tehát meg kell tanulnia mesét hallgatni, ahogy minden mást is, amit még nem tud. Erre találtam ki a Szívdédelgető meséket, amely picike, néhány versszakos versektől/verses meséktől indul és halad a terjedelmesebb művek felé, hogy a szülő a gyermeke igényeit figyelve maga léphessen úgymond szintet, illetve a saját szintjén egy mankót adok, hogy milen könyvekből érdemes válogatni, mekkora terjedelmű művekből. A kissé izgága gyerekek tehát fokozatosan beterelődnek a Szívdédelgető világba, ahol a tanulságos, édes kis mesék betakarják őket, mint egy puha paplan. 

Van tehát megoldás a fenti problémára és nincs minden veszve akkor sem, ha a könyveket egy időre el kell felejteni. Legyen mindig kéznél néhány gyerekkönyv a polcon, hadd ismerkedjen vele a gyermek, mert minél rongyosabb, annál szebb a gyerekkönyv! Mesélni egyébként nem csak könyvből lehet. Mesél az ember, amikor elmeséli egy napját, vagy hogy merre megy a játszótéren a hangya és mit eszik a bodobács, miért lassú a csiga és hogyan nő a háza, stb. Értitek, ugye? Mese az egész világ. A gyermekünknek pedig erre a világra nagy szüksége van! 

A mese lelki táplálék is. Egy tanulságos, jól megválasztott mese elkísérheti őt az útján az élete végéig. Az a felnőtt, akinek rendszeresen meséltek gyermekkorában, bizonyára elő tud kotorni egy-két mesét az emlékeiből, amelyet el tudna mesélni könyv nélkül is, ami adott neki valamit, amit azóta is magával hordoz a gondolataiban, a szívében. Én tudok mondnai ilyet, az édesanyám egészen sokáig olvasott fel nekem esténként. Ezt a szokást pedig vittem tovább a gyermekeimhez és ami azt illeti már egy lépéssel előrébb is mentem, ma már én írok és illusztrálok is meséket, könyveket. A szeretetet hoztam magammal, azt az érzést, amit akkor éreztem a lámpa fényénél, amikor anyukám hangjára aludtam el. Akkor éreztem őt magamhoz a legközelebb, azt hiszem, hiszen egész nap ugye ő dolgozott, én bölcsiben voltam vagy később oviban, szóval akkor tudtunk teljes mértékben kapcsolódni, úgy gondolom. Úgy emlékszem ezekre az estékre, mintha tegnap lettek volna, pedig 30 év is eltelt már... 

Az olvasás tehát egy olyan lelki tápláélk, ami minden bizonnyal elkísér engem és a mára már olvasóvá nevelt gyermekeimet is életünk végéig. Köszönöm, Anya!
A szókincsbővülés, a beszédfejlődés, az értő olvasás, az összefüggések megértése, a kritikus gondolkodásmód is erről a tőről fakad. Van az a mondás, hogy olvasó gyermekből gondolkodó felnőtt válik. A mai világban ha valami, hát ez a legfontosabb, hogy olvasó gyermekeket neveljünk, hiszen annyi információt öntenek ránk nap mint nap, hogy meg kell tanulnunk kiszűrni, mi a valós és mi a hazugság. Kritikus szemmel kell néznünk a világra, meg kell értenünk, hogy mi hogyan működik a szűkebb és tágabb környezetünkben, ebben pedig segítségünkre vannak a könyvek és minden egyes mondat, amit bennük elolvasunk. 

Napi öt perc! Egyetlen mese! A lehető leghamarabb, már újszülött / csecsemő korban! És ajánlom a Szívdédelgető mesék- Ha nagyon elfáradtál című könyvemet!

(Folyt. köv. hamarosan...)