Ebben a világban, amiben élünk jelenleg, azokra a dolgokra helyeződik a hangsúly, amely anyagi javakban fejezhető ki. Minél drágább, annál jobb, minél több, annál több kellene. Egymás lelkének gondozásával talán kevesebbet foglalkozunk, mint azzal, hogy milyen cipőt hord a másik. A szeretet azonban felbecsülheteten és sajnos ritka kincs, pedig elengedhetetlen eszköze a nevelésnek, mert ezzel lehet finoman terelni, együtt kijavítani a hibákat, ennek alapja a hibák mentén a megbocsátás, az elfogadás és az empátia is.
A gyermeknevelésben a szeretet jó táptalaj, amelyben hamar csírázni kezd a kis mag, s évek múlva erős, mélyre nyúló gyökerekkel rendelkező fává növekszik. Édesanyaként számomra fontos, hogy minden nap éreztessem a gyermekeimmel, hogy mennyire szeretem őket. Nem csupán szavakkal, hanem tettekkel is...
Amikor betegek, ápolom őket és a kedvencüket főzöm, hogy minél hamarabb meggyógyuljanak. Hiszek abban, hogy az ételeken át is lehet szeretetet adni és támogatást nyújtani lelkileg/testileg. Számtalan módja van még a szeretet kifejezésének... Apró meglepetések a borongós napokon, a hosszú beszélgetések, amikor lelkileg-testileg fáradtak. A puha párna, a szerető ölelés, amikor pihenni vágynak, vagy a kirándulások, amikor csak úgy megfeledkeznének a mókuskerékről. Mert ebbe a mókuskerékbe bizony hamar belelökik őket. Minden nap egyforma, stresszelnek az iskola miatt (ezt is nehéz oldani), hajtani kell, tanulni kell, alkalmazkodni mások elvárásaihoz már egészen kicsiként. Kell a biztos háttér, amibe beledőlhetnek, mint egy puha párnába, ha az egészből elegük van...
És ezt a sok szeretetet, amivel ezernyi módon öleljük őket, viszik majd tovább a világban, ebből a sok kis hamuban sült pogácsából esetenként tör majd egy-egy darabkát azoknak, akiről úgy gondolja, éheznek és szükségük van rá.
Így tehát, ahogy a fentiekben is írom:
"A szeretetnél nem lehet többet adni nekik. Ez az ő hamuban sült pogácsájuk, amit a saját útjukon magukkal visznek..."
A szeretet, mint hamuban sült pogácsa...
Mit adhatunk nekik, ami elkíséri őket az útjukon életük végéig és még azon is túl? Szeretetet. Ebből táplálkozik a szíve és a lelke, ebből táplálja tovább az ő gyermekeit majd, amikor majd ő is szülővé válik. A szeretet az a hamuban sült pogácsa, ami nemcsak őt, hanem a következő generációkat is tlplálja, s aminek morzsáiból is jól tud lakni még az unokánk unokája is.