Könyves mindennapok

Karnisné Dudás Mónika meseterapeuta első könyve, a Kókusz, a kaméleon kalandjai egy elbűvölő mesekönyv, amelynek az illusztrációit jómagam készítettem. A munkám során apránként megismertem a szerzőt a meséken keresztül és mondhatom, egy csupaszív, kedves ember, akinek a meséire érdemes odafigyelni. Most ismerjétek meg őt és Kókuszt, a kis kaméleont!

Egy nagy veszteség után érkező kis lélek áldását gyakran sok-sok feszültség, aggodalom, félelem veszi körül. Ez persze megnehezíti az egész terhességet, esetenként a hozzájuk való kötődés kialakulását is. A középső gyermekem érkezése előtt elveszítettem egy babát. Akkor azt mondtam, hogy soha többé nem akarom ezt átélni, így megállunk egynél. A férjem, az anyósom és az orvosom támogatásának hála, nem így lett... Két hónap múlva ismét várandós lettem. Igen, rapid gyorsasággal... Ezen még magam is csodálkoztam. (Itt meg kell jegyeznem, hogy az anyósom nyugalmazott evangélikus lelkész, aki több gyermek édesanyja és ráadásul pontosan tudta, hogy mit kell mondania, ezért örökké hálás leszek neki, hogy megosztotta velem az ő történetét és az ő hozzáállását ehhez a témához mint lelkész, mint anya.) 

Gyakori probléma, hogy hiába szeretne a szülő mesét olvasni és igazi kis könyvmolyt nevelgetni, sorra kudarcba fulladnak a próbálkozások. Ennek sok oka lehet, most mutatok egyet, amire egy megoldást is ajánlok!

A pedagógus zárt csoportomban feltettem egy kérdést, miszerint mi a tapasztalatuk a csoportokon/osztályokon belül, milyen gyakorisággal olvasnak a szülők mesét a gyermeküknek... Megvallom, pozitívabb visszajelzésekre számítottam, ugyanakkor az én tapasztalataim is hasonlók. 

Mit adhatunk nekik, ami elkíséri őket az útjukon életük végéig és még azon is túl? Szeretetet. Ebből táplálkozik a szíve és a lelke, ebből táplálja tovább az ő gyermekeit majd, amikor majd ő is szülővé válik. A szeretet az a hamuban sült pogácsa, ami nemcsak őt, hanem a következő generációkat is tlplálja, s aminek morzsáiból is jól tud lakni még az unokánk unokája is. 

Néhány hete 'utazókönyv' pályázatot hirdettem a pedagógusoknak, hogy jobban megismerhessék a Fürgesurran-kalandokat. A jelentkezők között válogatva bukkantam Judit levelére, a levélben azt írta, hogy egy szegregált intézmény felső tagozatán gyógypedagógus, ahol értelmileg akadályozottak a tanulók, akik önállóan olvasni nem tudnak, és hogy igyekeznek olyan tartalmakat találni a számukra, amelyek természetközeliek, van hozzá saját tapasztalatuk, így hatékonyabban fejleszthetik az aktív-passzív szókincset, növelhetik a beszédkedvet, fokozhatják a koncentráció időtartamát, és úgy gondolja, a Fürgesurran-kalandokkal tennének egy próbát.

Egy éve jelent meg csupán és a mai napig töretlen népszerűségnek örvend a Fürgesurran-kalandok. Immár nem csupán a könyvszerető apró könyvmolyok szíve csücske, hanem számos pedagógusé is, és ami még szívet melengetőbb: egész osztályoké!

Két éve május 13-án megérkezett a Fecske-mesék. Ez az első könyvem, amit én magam adtam ki és mondanom sem kell, nagyon féltem, hogy nem sül el jól az egész projekt. Emlékszem, hogy néhány héttel a kiadás előtt még úgy hittük, hogy a covid után némileg fellélegezhetünk, mert a könyvszakmát bizony nagyon megviselte a világjárvány is, aztán pedig egyik reggel leültem e férjem mellé és azt mondtam: Oroszország megtámadta Ukrajnát...

Ahogy azt sokan tudjátok, Szabolcs-Szatmár Bereg megyéből (megye és kész) származom, Porcsalmáról. Ez a kis település a szívem csücske, ami sokat adott nekem, ismerem szinte minden szegletét. Ha valamilyen krízishelyzetben vagyok, álmomban mindig otthon járok, a kapuban apukám fogad, aki tíz éve nincs már közöttünk és borzasztóan hiányzik. Jónéhány éve már, talán 12, hogy felköltöztünk Budapestre, mert számunkra sajnos nem termett babér 'otthon'. Porcsalma és Budapest között azonban egy fél világnyi távolság van, szinte minden értelemben.

Hogy mitől olyan sikeres a Fürgesurran-kalandok? Nos, talán azért mert ezt a könyvet is a alegnagyobb szeretet veszi körül. Ez érződik minden sorban, minden betűben. A kedves karakterek kalandjai izgalmasak és lekötik a figyelmet, emellett a gyerekek tanulhatnak és jobban megismerhetik önmagukat is és a félelmeiket, emellett önmagunk és mások elfogadására tanít. A könyv 15 fejezetes, 144 oldalas. Tördelése szellős, betűi nagyok, így az olvasni még csak most tanuló gyermekek számára sem fárasztó a könyv olvasása.