Versek
Volt egyszer egy Jane Goodall
Volt egyszer egy Dian Fossey
Egész gyerekkorom legnagyobb hőse Dian Fossey! Kicsi koromban arról álmodoztam, hogy gorillákat mentek csakúgy, mint ő. A róla készült filmben, melynek címe Gorillák a ködben, Sigourney Weaver játszotta. Ez a film 1988-ban készült, épp abban az évben, amikor születtem. Dian élete és halála meghatározóvá vált az életemben. Vannak álmok, amiket sosem adunk fel akkor sem, ha nagyon távol kerülünk tőlük. Az, hogy a hegyi gorillák még nem pusztultak ki, hogy az élőhelyüket még nem számolták teljesen fel, Dian Fossey munkásságának érdeme.
Volt egyszer egy Amrita Sher-Gil
Amrita Sher-Gil (vagy máshol Sérgil) korának egyik kiemelkedő festője volt. Édesanyja magyar, édesapja indiai, már a megismerkedésük története is mesébe illő. Amrita festőként sok mindent elért, hazánkban nem esik róla túl sok szó, nekem azonban egy igazi hős. Azért is, amit a nők jogait tekintve elért a festményeivel és azért is, amit a művészet ezen ágán sikerült elérnie nőként abban a korban, amikor a férfiak voltak előtérben ezen a terepen is. Amrita India egén fényes csillagként ragyog ég mindig... Bárcsak nálunk is így lenne!
Volt egyszer egy Frida Kahlo
Apró lábak, apró kezek
Apró lábak, apró kezek,
ajtó mögött a reményhegyek…
Átölellek, nem sokára!
Tudom, drága! Tudom, drága!
Édesanya, vegyél fel!
addig, amíg kérem!
Meleg öled biztonsága
nyugalmat ad nékem.
Az utolsó versünk...
legelső percében,
hogyan láttam magam,
szemednek tükrében.
Isten hozott...
De jó, hogy megjöttél!
Szeretettel vártunk,
s végre megérkeztél!
Anyatej búcsú
rajongással vágytam.
S mint ezer csodás emléket,
a szívembe zártam.
Érezlek…
hangos lüktetése,
anyaságom kezdete,
szép tündérmeséje.