Miután az embernek megjelenik egy könyve, még nem is igazán mondható el, hogy ő valóban író, ez tőlem is idegen volt, de valahogy meg kellett határoznom magam a közösségi médiában. Lassan, az évek alatt váltam valójában íróvá, ami pedig megkoronázta ezt a dolgot, az épp a Fürgesurran-kalandok, ami sorban a tizedik könyvem volt, ha jól számolom. Akkor döntöttem el, hogy a pályán maradok, amikor azt a könyvet befejeztem. Egy regényt írni nehéz feladat. Türelem kell hozzá és kitartás, illetve az is, hogy az egészben lássuk a részleteket, és a részletekben lássuk a későbbi egészet. Ezt így tudnám leírni. Kicsike meséket, verseket, kis könnyen tanulható szösszeneteket az ember megír, kinek tetszik, kinek nem. Van, hogy sikerül jól megírni, van, hogy nem... Az előbbinek örülsz, az utóbbit viseled. De regényt írni... Az más.
Mindemellett nem egyszerű dolog a pályán maradni, hiszen rengeteg akadályba ütközik az ember. Ezek nem mindig gödrök, vannak hegyek is, amiket meg kell mászni. Buktatók, kockázatok, amiket vállalni kell. Ezt mérlegelendő, jobb, ha érdeklődünk, informálódunk, mielőtt komolyan írásra adjuk a fejünket. Problémának ítélem meg, hogy még mindig sok írótárs úgy véli, hogy szerencsénk van, hogy kiadják a könyveinket a kiadók, úgyhogy nem kell azzal foglalkozni, hogy jogdíjként alig kapunk valamennyit helyenként. (Nem általános probléma, de azért azt tudni kell, hogy valóban keveset adnak ám.) A gondolatmenet abban bukik meg, hogy én viszem a tehetségemet valahova, a kiadó persze vállalja a kockázatot és befektet, de nem kell mindent alárendelve leborulni ezért. Ha kiadta a könyvedet, akkor az azt jelenti, hogy látott benned valamit, ez pedig egy üzleti kapcsolat, aminek jobb esetben két győztes oldala van, nem pedig egy. (Segítek, az egy az mindig a kiadó.) Gyakran előfordul olyan is, hogy úgy tálalják a kiadást, mintha az valami őrülten bonyolult dolog lenne, pedig ez sem igaz. Ennek fényében pedig sajnos mindenért irtózatos összegeket kérnek el. Az igazság az, hogy néhány jól bevált szakemberrel kell tartani a kapcsolatot, adminisztrálni és egyebek, hidd el, meg tudod csinálni egyedül is, ez saját tapasztalat! Csak ugye számolnod kell azzal a költséggel, amit a nyomtatás és a szakemberek költségei, illetve a marketing elvisz. Azt olvastam az egyik írói csoportban, hogy ez drága hobbi... Nos, ezzel nem tudok vitatkozni.
Az írói létben a jéghegy csúcsa a könyv maga. A mögötte lévő munka gyakran rejtett marad. Rengeteget dolgozik az ember egy könyvön, ezt ugye nyilván nem posztoljuk ki állandóan, de természetesen így van. Én magam írok és illusztrálok is, ez dupla munka, ezzel együtt én vagyok a mindenes. Marketinges, tartalomgyártó, ügyfélszolgálati munkatárs, webshop kezelő, és még jónéhány dolog egyszerre. Kiteszi a nyolc órát minimum, de valójában ennél sokkal többet is, hiszen dolgozom minden nap, és gyakran még este tízkor vagy húzós, kiadás előtti időszakban éjfél után is a gép előtt ülök, amikor reggel nyolckor kezdem a munkát. Önmagában az tehát, hogy megírunk egy könyvet, még kevés. Ha az ember épp nem egy új könyvön dolgozik, akkor kapcsolatot épít, menedzseli a már meglévő könyvet, könyveket, illetve folyamatosan tartja a kapcsolatot az olvasókkal is.
Végezetül pedig írj csak bátran! Az írás hozzájárul a mentális egészséghez. Talán nem kerül kiadásra soha, de mégis! Az írás legalább olyan hasznos, mint az olvasás. Kell a mindennapokban valami, amibe az ember kapaszkodhat, amiben elmerülhet, ami kielégíti lelkileg. Olvass és írj! És ha jól csinálod, az évek alatt talán íróvá válsz majd. Akkor pedig hidd el nekem, nem kérdezed meg, hogy meg lehet-e ebből élni...
Írni vagy nem írni? Az itt a kérdés...
Gyakori kérdések, amik hozzám beérkeznek azoktól, akik könyv írásába vágják a fejszéjüket, hogy idézem: Meg lehet ebből élni? A válaszom az, hogy ha így indulunk neki, inkább bele se fogjunk! Az írás, az íróvá válás ugyanis nem egy rövid sprint, hanem egy maraton.