A legáltalánosabb oka a mesehallgatás alatti izgágaságnak, a (az esetenként az életkorból fakadó) türelmetlenség. Teljesen normális jelenség, ha menet közben a pici feláll, elkószál, beszél, kérdez! Ez nem probléma, hiszen nem elvárható, hogy a gyermekünk egy az egyben türelmes hallgatóság legyen. A türelem azonban tanulható és a mesehallgatással töltött percek óvatosan, lépésekben nyújthatók. A mesék kiválasztásánál első körben figyelembe kell vennünk a gyermekünk életkorát, második körben az egyéni "beállításait". Vannak türelmesebb gyermekek és vannak kis izgő-mozgó csörgőórák, akik nem bírnak megülni a popsin egy másodpercre sem, és persze ezek árnyalatai mindenféle dolgokkal megfűszerezve. Három gyermek édesanyjaként ezeket mind megtapasztaltam. A türelmesebb hallgatókkal könnyebb a dolgunk, de mi legyen a kis csörgentyűinkkel?
Nos, ebben az esetben nekünk kell türelmesebbnek lennünk és lassú fokozatba kapcsolnunk. A Szívdédelgető mesék című könyvem felépítése neked nyújt majd ebben segítséget. Történt ugyanis, hogy szerettem volna létrehozni egy könyvet azokra a fáradt napokra, amikor az embernek nincs kedve olvasni, csak végre párnára hajtani a fejét, de a gyermek persze szeretne "csak egy kicsi mesét"! Nos, elkedtem írni a rövid kis meséket, majd egy picit hosszabbakat, majd arra gondoltam, hogy a könyvnek két funkciót adok. Egyik, hogy valóban a fáradt hétköznapi estékre is jut egy mese, még ha nyúlfarknyi is. A másik, hogy építsük fel úgy a könyvet, hogy az izgága manóknak segítsen türelmesebb hallgatókká válni. Elkezdtem tehát a pici meséktől a nagyobb terjedelmű művekig összerakni a könyvet, végül 20 mesét, verset és verses mesét préseltem bele a legapróbbaktól a nagyobbakig. Így pedig alkalmassá vált a könyv arra, hogy a kezdő kis könyvmolyok a maguk tempójában haladhassanak és léphessenek szintet a türelmes hallgatóvá válás lépcsőfokain.
Az illusztrációk elragadóak, vonzzák a tekintetet, a színek lágyak, nem tolakodók, a történetek szívet-lelket melengetnek, így nem csupán a gyermekünkhöz, hanem hozzánk is szólnak. Pár tippet azért még adok, mert a könyv önmagában nem elég... Jó, ha a meseolvasás a nap legnyugodtabb időszakában zajlik, amikor mondjuk aludni készül, de még nem túlzottan fáradt, mert akkor bizony beindulnak az óramű fogaskerekei és elkezdünk csireg-csörögni megállás nélkül. Segítségünkre lehet egy kicsi lámpa, aminek halovány, lágy fénye közben szinte ellazul a test, puha párnák és takaró, a kedvenc plüss, esetleg a kakaó-tej-cici, és kész is a varázslat!
Egyébként egész nap elő lehet venni a könyvet, sőt, ha estére izgágább a csörgentyű, de mondjuk nappal nyugisabb, akkor játékidőben is bátran mesélhetünk, miközben ő épít, kocsikat tologat, vagy főzőcskézik a babakonyhában.
A könyv nagy előnye még, hogy a rövid kis műveket mi magunk is könnyen megtanulhatjuk, így ha teljes mértékben ki kell iktatni a könyvet netán (mondjuk cicizés közben), akkor is mesélhetünk. Nem kell ragaszkodnunk a könyvhöz, ha ez ellenérzést vált ki a kicsiből, de legyen mindig kéznél, hogy elővehesse, lapozgathassa, ismerkedjen vele!
Aranyszabály: A gyerekkönyv akkor szép, ha rongyos! Ha sokat van forgatva, akkor használódik, így tehát az író szíve repes az örömtől, amikor egy szétnyúzott, láthatóan sokat forgatott könyvet lát.
Izgága a gyermeked, ezért ellehetetlenül a meseolvasás? Van egy megoldásom!
Gyakori probléma, hogy hiába szeretne a szülő mesét olvasni és igazi kis könyvmolyt nevelgetni, sorra kudarcba fulladnak a próbálkozások. Ennek sok oka lehet, most mutatok egyet, amire egy megoldást is ajánlok!